Az együttes többi tagját az eset komolyan megviselte. Ismert volt, hogy Scott életvitele már korábban is néhányszor megbosszulta magát. A '60-as években többször is összetűzésbe került a rendőrséggel. Az AC/DC-hez való csatlakozása előtt egy komolyabb motorbalesetet szenvedett el, aminek következtében napokig kómában feküdt egy adelaide-i kórházban, 1978-ban pedig kábítószertúladagolás miatt került életveszélyes helyzetbe. A halálhíre mégis derült égből a villámként hatott zenésztársaira. Március elsején, Scott temetésén, maga a gyászoló édesapa próbált lelket önteni a többiekbe, és azzal bátorította öket, hogy folytatniuk kell. Ez volt az az együttes, amelyben fiatalon elhunyt fia megtalálta számításait, amelyben a legnagyobb örömét lelte. Minden bizonnyal maga Bon is így akarná, érvelt.
Március első napjaiban Malcolm lépett először a tettek mezejére, és vette ismét kezébe az irányítást. Összeterelte a bandatagokat, hogy siránkozás helyett inkább zenéljenek. Ekkor még sem énekesük, sem pedig konkrét elképzelésük a jövőre nézve nem volt. Malcolm visszaemlékezései szerint a zenében próbálták megtalálni lelki megnyugvásukat, és összeszedni gondolataikat. A végső döntést azonban nem halogathatták tovább. A menedzser és a kiadó is türelmetlenül várta döntésüket a folytatást illetően. Végül úgy határoztak: folytatják, de csak akkor, ha méltó utódot találnak Scott helyére. Közben azzal is tisztában voltak, hogy Scott-tal együtt az AC/DC-ből is meghalt egy jókora rész, és ha új énekessel folytatják tovább, az már egy másik AC/DC lesz.
Március második felében kezdődtek a meghallgatások. A lehetséges jelöltek között volt Youngék unokatestvére Stevie Wright a The Easybeats-ből, Steve Burton a brit The Starfighters-ből, Alan Fryer, egy ausztrál zenész, akit sokan Scott-hoz hasonlónak tartottak, Gary Holton és Terry Schlesher. Végül a csapat egy Anglia északkeleti részéből származó, hétköznapi melós megjelenésű fickó mellett döntött.
Brian Johnson ekkoriban próbálta hamvaiból feltámasztani korábbi egyslágeres együttesét, a Geordie-t. Nem sok esélyt látott a dologra, ezért szakított időt a meghallgatásra. A történet szerint miközben várt a sorára, teljesen belefeledkezve mindenbe nekiállt biliárdozni a zenekar technikusaival, és amikor ő következett volna, már oda se hederített, csak a játék izgatta. Már ez a könnyed hozzáállás is nagyon szimpatikus volt Youngéknak, de a próbán sem kellett csalódniuk. Brian a saját, egyéni stílusában elénekelte a Whole lotta Rosie-t és még néhány számot. Ezzel végképp elbűvölte a többieket. További néhány jelölt azért tiszteletét tette a meghallgatásokon, ám a Young fivérek már tudták: Brian az ő emberük. Végül április 8-án – Scott halála után hét héttel – hivatalosan is bejelentették: Brian Johnson az AC/DC új énekese. Brian Jonhnsonnal kiegészülve a zenekar befejezte a soron következő album, a Black in Black előkészítését, majd Bon Scott halála után néhány hónappal a Compass Point Studios-ba vonultak a Bahamákra. A lemez minden idők legsikeresebb Hard Rock lemeze lett a világon. Olyan nagyszerű alkotások találhatók a korongon, mint a Hells Bells, You Shook Me All Night Long, Back In Black. A teljes albumot Bon Scott emlékének ajánlották, két dal pedig, a Hells Bells és a Back In Black kifejezetten Bon halálának emlékéül íródott.

A következő lemez felvételére 1981-ben került sor, melynek címe For Those About The Rock We Salute You, szintén sikeres lett, bár soha nem érte utol a Back in Black eladási statisztikáit. A lemezt ismét igen pozitívan fogadták a kritikusok.

sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss